Sose lockoltam, mindig bíztam az emberekben, de mióta veletek dolgozok, ááá… Félrenézni sem merek.

syntaxerror:

blumi:

syntaxerror:

blumi:

lmrck:

minden munkahelyen, ahol ötnél több ember dolgozik, elkerülhetetlen, hogy egy idő után egyesek viccelődni kezdjenek mások rovására. amiket én átéltem:

• különféle irodaszerek, egyéb dolgok elrejtése a kollégák táskájában (legemlékezetesebb: a márianosztrai fegyház és börtön meglátogatásakor egy munkatársam egy kenyérvágó kést rakott a táskámba),

ezt felteglaval (masnap bontatlanul visszahozta, eszre sem vette)

illetve az indexben a tipikus prank a mas bekapcsolva hagyott geperol ceges levlistara kuldott coming outok vegtelen sora.

mai napig nem értem hogy lehet fél méternél messzebb menni a számítógéptől annak lockolása nélkül

és van ember aki ugyanezt beszopja harmincadszor is

ez bizalom es transzparencia kerdese. az en cellatarsam sose tenne ilyet, de nem is zavarna, ha kiderulne staffon, h a fiukat szeretem.

jó én mondjuk itthon is, ahol egyedül élek a lakásban és zárva van az ajtó, ugyanúgy lockolom a gépet amikor felállok előle pl mert kimegyek a teraszra rágyújtani. párszor belefutottam abba hogy nem érdemes lockolatlanul hagyni azóta beidegződéssé vált

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.